Kezdem a reggelemmel..Mint minden normális diák, én is sírva és csüggedten ébredtem rá, hogy ma még mindig iskolába KELL menni. A szokásos futkosás, bepakolás, "úristenholafelsőm" után, készen álltam arra, hogy elinduljak a halálba. Két lépéssel a kapun kívül jöttem rá, hogy
ma tesi is lesz! Futás, káromkodás, kapkodás, futás... Hát igen, jó is a reggeli test edzés..
2. óra után bejelentették, hogy a töri tanár meggyógyult(!!!) és az 5. órában meg is írhatjuk a Keddre beígért témazárót.. Na mármost van pár dolog, ami nem megy be abba a szőke agyamba:
a) Mi a francért nem bírta otthon tölteni a hét utolsó tanítási napját?????
b) Milyen betegségből gyógyul fel az ember 3 nap alatt(még ha tanár is)??
c) Ki az a szadista aki szegény szenvedő diákokban(ezek mi volnánk), a béke és remény magvait elhinti, majd lerombolja lelki nyugalmukat?? (ÉS ILYEN HATÁSOK MELLETT NE LEGYEN AZ EMBERBŐL BŰNÖZŐ/ELMEBETEG/TÖMEGGYILKOS)
Úgyhogy a nap további része: lektori-tanulás; 5 perces szünet-sírás; fizika-tanulás; töri előtti 5 perc-öngyilkosság
Feszült csend, megkapjuk a dogákat. Minden beképzelt fennhang nélkül állíthatom, hogy elég jó vagyok töriből és még szeretem is, de ez a doga egy kész horror volt. Kedvesdrágaszeretetreméltó tanárnőnk belekérdezett persze az októberben tanult anyagba, és a homályosan fénymásolt, fekete-fehér hangyás képekről kellett eldöntenünk, hogy milyen városban találhatóak az adott emlékművek. Ha 5-ös lesz ez a dogám, akkor szolgáljon a világon példakként mindenkinek: Nincs lehetetlen!
7. óra tesi: olyan fél 3 körül, tűző napon, sok kicsi: 10,11 évessel körül véve, a suli udvarán 1000m futás. Aranyos ifjú drukkereink, akik a földből se látszanak ki , de a szájuk akkora, mint a bécsi kapu, kedves buzdító szavakkal ösztönöznek a futásra. Engem special arra bíztattak, hogy erőszakot kövessek el, pedig Isten látja lelkem pacifistább vagyok, mint Ghandi! De csak az egyiknek sikerült egy fülest adnom, amit remélem a napközis tanára nem láttott, mert akkor még lesznek problémáim....
Komolyan, ha nekem ilyen gyerekeim lesznek, én gyógyszerezem, vagy elektrosokkozom őket...
Ma volt apu szülinapja és "tortát csináltunk" anyuval. Semmi extra: vizes piskóta, gyümölcs konzerv, zselatin. A piskóta készen állt, anya átcsábította aput a szomszédba, míg nekem meg kellett csinálnom a zselatint. Ember, én annyit még nem szenvedtem életemben!!! Hamarabb kiraknék egy rubik kockát, minthogy megcsináljam a zselét. Kezdeném azzal, hogy 500 ml = 0,5 l, vagy nem??!! Na én hozzá is adtam a gyümi zselatint. Igen ám, csakhogy az Istenért sem akart összeállni. Anyut áthívtam segíteni, míg aput lepasszoltuk a szomszédoknak. Raktunk bele még 2! csomag zselatint. Erre, mikor rátenném a sütire, langyosan, ahogy rá van írva a csomagra, hát nem felszívja a piskóta???!! Cry baby cry... Szegény apunak persze az számított, hogy egyáltalán gondoltam rá, de ez engem akkor se vígasztalt!!! MI AZ, HOGY 3 CSOMAG ZSELATINT FELSZÍV AZ A NYAMVADT PISKÓTA??? Na tessék, megint itt van egy gyerekkori trauma, amin majd dolgozhatok a pszichológusommal:((
Amúgy a nap szép volt, gyilkosság és ideg-összeroppanás nélkül telt el.. Most megyek és rekviemet tartok a tortáért, a dogáért és az ex-idegeimért...
