Hideg testedtől függök, vágyok rá hamar,
Érzem, ahogy a cukrod a szívembe mar.
Koffeinedtől dobog minden főerem,
Nélküled mi lenne vajon énvelem?!
Barna hajad, gyöngyöző homlokod üvegbe zárva,
Felszisszensz ha nyílik a szabadság szája.
Poharamba börtönödből zubogva ömlesz,
És én kiélvezem az időt, amit velem tölthetsz.
Ritka kincs vagy te, mégis oly vonzó,
Cukrodtól kifeküdne hat birkózó.
Energiád árad bennem, mint a kettő-húsz,
Nem is érzem már, hogy az a rothadt ágy húz!
De oh jaj, ha szénsavad elhagy minket,
Lónyál ízű levedtől forgatjuk szemeinket!
Ezért hűtünk, védünk, ritkán tekerjük ki nyakad,
Csakhogy sokáig kedvünkre friss és üde maradj!
Te drága Pepsi, légy mellettem nehézségben,
A napi 25 órás fizikás, kémiás szenvedésben!
Tőled pörgök, jövök és megyek,
Minden este imába foglalom neved!
Közben belső szerveim csöndben zokognak,
És erős savadban lassan oldódnak...
