Érdekes, hogy egész életünkben hazugságok irányítanak..ha rossz kislány leszel elvisz a mumus; ha sokat forgatod a szemed, vagy pofákat vágsz, egyszer úgy maradsz; ha megeszed a répát tudsz fütyülni; ha sokáig vársz és jó kislány leszel egy nap a szőke herceg bevágtat fehér lovon...Ezzel nem is lenne baj, csak ha folyamatos hazugságok hálójával körülszőve élünk, vajon a cselekedeteink a sájátunknak számítanak e? Vagy általában azt tesszük, amit ezek a hazugságok súlykolnak belénk tudat alatt? Légy jó, a szüleid értékrendje legyen a tiéd is, a társadalom jóváhagyása nélkül még csak pislogni se merj, mert elvisz a mumus...De ezáltal nem lesznek e cselekedeteink is ugyan olyan hazugságok? Honnan tudjuk, hogy amit teszünk, azt saját elhatározásból, vagy egy régen belénk súlykolt apró hang hatására tesszük?
Mikor kezdődik az önálló szabadságunk és mikor ér véget a szociálisan ránk erőltetett szerep?
cogito
2012.01.24. 16:05 | sunshine* | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sunshineinlife.blog.hu/api/trackback/id/tr283744477
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
