Életem és egyéb katasztrófák

Jajj el is felejtettem említeni, hogy a minap, összefutottam jövendőbeli férjemmel, gyermekeim apjával...(persze Ő még nincs tisztába eme nemes címerrel...) Szóval az van, hogy van ez a srác, aki irtó-űber cuki, és ha csak azt mondanám rá, hogy helyes, az understatement lenne...Na hívjuk csak Mr, Perfect-nek..
Tehát a minap a koliban épp kóboroltam, és ki jött velem szembe??? Na ki?? Mr. P...
Mondanom se kel,l a vérnyomásmérő kilőtte volna a higanyt magából, ha rám tették volna, és kb 10 árnyalatnyit vörösödtem is...de kemény, független nők vagyunk, szóval POKER FACE, és ha mi sem történt volna megyek a folyosón...Őszintén szólva nem állt szándékomban köszönni, merthát jó nem az őskorban élünk, de azért van bennem egy erős genetikai program, hogy azért mégse már a lány köszönjön rá a fiúra...
És erre mit csinál Mr. P.??? Hát azt mondja,h (és most idézem): -Szia! (és mosolyog mellé egyem meg a szívét:))
Persze, mit válaszolhat erre egy zoknijába olvadt nőszemély??! Leplezve lányos zavaromat, gyorsan vissza mondtam, hogy: -Szia (na jó, talán eltelt 3 perc mire az infó, a shock miatt eljutott a tudatomig, szóval lehet kicsit lassúnak, vagy retardáltnak tart ezek után...de megérte :))
JAJJ utána mintha letéptem volna Pegazus szárnyait, csak úgy repültem vissza a szobámban...
Elújságoltam szobatársamnak az infókat, ami az én fejemben totál értelmes monológnak tűnt, de a valóságban valami ilyen válhatott belőle: -Jujjjujjjujj olyan cukiiiiiiii és vííííííííííí rám köszönt és gyermekeim apja életem szerelme és hűűűű azok a szemek...és asszem szerelmes vagyok...vajon melyik szobában lakik????
Erre szobatársam:"Észre se vettem, hogy kimentél a szobából... DE MÉGIS HOL a Francba voltál?? És kitől lesz gyereked?? UMmm bevettél valami bogyót??!"
Na ennyit a szerelem mindent elsöprő erejéről...meg a tavaszról... De legalább már tudom, hogy itt van a közelben...Asszem gyakrabban kéne lődörögnöm a koli folyosóin...