Behunyom a szemem és látom magam egy gyönyörű homokos tengerparton, a víz a kék és a zöld minden árnyalatában játszik, ahogy a nap fénye rávetül, és én egy napágyon a kedvenc könyvemet olvasva épp arra törekszem, hogy olyan csoki-barnára süljek, h még a jó édes anyám se ismerne rám. Ekkor a tengerből maga a mennyekből alászállott és megtestesült Adonis lépdel felém és azt mondja : Come with me if you want to live...
Már hogy a jóbüdösretekbe ne akarnék veled élni, édes cukormázas szívem csücske, gondolom sötét-perverz kisagyszögleteimben, de csak annyit felelek, hogy: OK. Persze, ha racionálisan belegondolok (márpedig nem fogok,hisz ez az én álmodozásom!) lehet akár a sátánisták áldozatgyűjtő szakszervezetének fővezére is, vagy valami al-Kaida tag, vagy ami még rosszabb: egy egoista-alkoholista-hímsoviniszta-és mindenami-"ista" személy is...
No de neeeem, ő a megtestesült "BradPittfenekű "Achilleus, aki tök mellékesen egy nyitott fedelű kabriót vezet...(ezt valahogy kihagyták a Trójából...)
Száguldunk, hajunkba kap a szél, nevetünk, madarakat kergetünk, kutyák kergetnek minket...szóval dúl a love no...
Nincsenek kötöttségek, kötelesség, nincs felesleges bájcsevej (sőt ha jobban belegondolok, lehet, hogy néma szegénykém), szabadon száguldunk a végtelenbe, és tojunk rá, hogy mi lesz holnap, vagy egy hét múlva..
És az éjszakák...hmmm...csak annyit mondok: Kardinális-süti...
Aztán kinyitom a szemem és itt rohadok a könyv felett, a napjaim minden egyes perce be van osztva, és nemhogy fél-Adonisokkal, de élő emberekkel se találkozom...unooooooom, hogy tengek-lengek még akkor is ha célja van ennek a nihilnek...na de mindegy..majd 50 évesen, ha odajutok és megtehetem, topless fogok sündörögni a tengerpartokon és gyanútlan gentlemaneket fogok levadászni, próbálva kiélni az elmulasztott ifjúságomat... where is the rum gone??
