Fú, fú de rég írogattam már... A lant le volt téve, vagy micsuda...Ergó harci helyzet volt. Na szóval, az a büdös nagy semmi, hogy megy a "tanulás" ezerrel. Azaz a létezés minimumának csiklandozása 4 hete, mert hölgyeim és uraim a látszat lét itt az orvosin mesterfokon elsajátított fabula. Megyünk, jövünk, tengődünk, próbáljuk 1-2 nap alatt bepótolni azt az életörömet és szórakozást, amit más magunk korabeli a hét majd' minden napján magáénak tudhat. Persze ez nem panasz, hisz mi "vállaltuk" eme életformát, mégis nehéz magad jól érezni, mikor egy 50 éves mentalitásával tengeted a fiatalságod mindennapjait. Tik-tak, az idő elrohan felettünk, és csak reménykedni tudunk, hogy egy két másodpercnyi örömet-izgalmat csöppent nekünk is a szürke hétköznapokba. De fel a fejjel és keep smilin'. Lesz ez még így se... Bár ha jobban belegondolok, amennyi fekete tea és koffein folyik az ereinkben, egyszer csak kitágul előttünk a tér-idő kontinuum, és a 24 óra helyett rájövünk, h akár 36 órát is bele tudunk zsúfolni egy napba...Elvégre minden lehetséges...csak a lehetetlen kicsit tovább tart...
xoxo
Élet, vagy valami ahhoz hasonló
2012.03.06. 21:30 | sunshine* | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sunshineinlife.blog.hu/api/trackback/id/tr354294086
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
