Életem és egyéb katasztrófák

Miről másról, mint az unalmas életben megrejlő mindennapi pofáraesések, humoros bakik és szenvedő diákság panaszainak kavalkádjáról!

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

blog ajánló

Úszunk, a boldogságban??!

2008.08.02. 13:57 | sunshine* | Szólj hozzá!

Évente nem is egyszer eljön az a nap, mikor minden lelkiismeret furdalás nélkül(nem mintha valaha is lenne) bámulhatok félpucér izmos pasikat, és még fizetni se kell érte. Olyan ez mint egy szupi-szülinap, csak torta nélkül:). Persze nem sztriptíz válogatásokról beszélek, hanem a búvár versenyekről!

Az úszást kiskoromtól IMÁDOM és a szüleim persze be is adtak gyorsan a búvárokhoz amikor esélyük nyílt rá. Ezt ők azzal magyartázták, hogy kell egy kis sport, meg társaság meg bla-bla, de szerintem az igazság az, hogy csak pár órára meg akartak szabadulni tőlem. És ezért ugye mégse hibáztathatom őket?---Szóval valahogy így kerültem be ebbe a közösségbe, és miután abbahagytam a sportot(amit életem végéig bánni-és hallgatni fogok), rendszeresen felkértek, hogy menjek bíráskodni. Mégis ki vagyok én, hogy nemet mondjak????

Idén Európa Bajnokság volt, ami röviden annyit jelent, hogy szexi Adoniszok  Európa minden tájáról jöttek, hogy kínozzanak félisen külsejükkel és cuki akcentusukkal. Persze ilyenkor nem csap belém a villám!! Gondolhatjátok mekkora erőfeszítésbe került, hogy a stopper gombját nyomkodjam és ne a nyálamat csorgassam  a medence szélén... Mikor elhatároztam, hogy jó kislány leszek és elmerülten koncentrálok az ölemben lévő papírra , akkor belibben elém egy cuki spanyol és lassan vetkőzni, meg ugrálni kezd előttem. És így legyen az ember lánya szende virágszál?? Nem mondom, hogy nem terveztem a szökésemet egy olasz szexistennel, de sajnos megbuktunk a határon. Azóta élvezhetném a csodás kilátást, az olasz kajákat és a bronz macsómat. De neeeeeeeeeem... Miért Uram, oh miért?????=,(

Jó tudom, tudom ezeknek a pasiknak valószínüleg semmi eszük és az egójuk valahol a Himalája tetején csücsül. De ki mondta, hogy nekem az eszük kellene? Ha beszélgetni akarok ahhoz ott vannak a barátaim, igazán nincs szükségem hozzá pasira. És nehezen hinném, hogy az ilyen minta hímeknek bármi közük lenne az értelemhez, vagy a gondolkodáshoz. Az élet nem fair. Sajnos sose volt az, és ahogy a mai társadalmat nézem nem is lesz. Kenny és Barbie boldogan élnek míg meg nem halnak és megajándékozzák a világot megannyi üresfejű, szép plasztik utóddal.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sunshineinlife.blog.hu/api/trackback/id/tr80597313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása