Rendes diákként, én is viszolyogva vettem tudomásul, hogy iskolába kell mennem hétfőn, hajnali 7-kor. És mint olyan sokan, én is feltettem magamban a kérdést valahol a fogmosás ás a cipőm felhúzása között: Ó Uram mit vétettem ellened, hogy ezt teszed velem?? Mondd mit??!
Nem, nem volt halál vágyam, egészen a 3. óráig, mikor is odaadták az órarendet.. És most nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy "emo"-s ömlengés, mert semmi se áll távolabb tőlem, mint a 13 éves öngyilkos hajlamú, "bennemavilágfájdalma" társadalom.. De sajna elég közel vagyok hozzá, hogy csatlakozzam köreikbe. Nos, mondhatnám, hogy ugyan mi ez nekem, és jajj hát majd csak túlélem de NEM FOGOM! Nem hazudok(épp most gyóntam, ami fél liter pálinkába és sok Snickersbe került)!
Szóval ha nem lenne elég, hogy heti 4(!) óránk lesz Pádár tanárúrral (amiből egy is elég, hogy totál ideg-összeomlást kapjak), még bejöttek a faktok is. Amikor bejelentették a 8.órát akkor csak leggyintettem, de amikor a 9 órás napokhoz értünk akkor az élet legyintett pofán engem. De nagyon. Mondanom se kell a gyógyszeripar fellendülése főleg a diákok számlájára írható, mivel megrohamozzák a patikákat és felvásárolják az összes cavintont, Xanaxot és nyugtatókat... Nem is beszélve a spiritualitás divattá válásához, hiszen a jóga, a nyugtató tea, a meditáció és a kollektív gondolat áramlás mind-mind beépült mindennapjainkba (egytől-egyig a tanórákon).
Három fakt nem a legrosszabb, persze ha az ember öntudatosan választja őket. De mivel én alkohol hatása alatt cselekedtem és a jövőmről a legközelebbi elképzelés az, hogy holnap palacsintát eszem, ezért nem vagyok teljesen százas ilyen dolgokban. Mondhatnátok, hogy csak van valami elképzelésem a jövőről, de nektek is azt mondom, amit az öreg néninek az utca végén: Hogy, ha nem esik rám egy repülő az égből és nem fulladok meg egy tavaszi árvíz során, akkor kénytelen leszek felnőni. És lássuk be, ez elég időbe és szenvedésbe telik önmagában is... minek kéne hozzá egyetemre járnom?
