Életem és egyéb katasztrófák

Gyerekkoromban mindig problémám volt az estimesékkel. Sose tudtam megelégedni a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" befejezéssel. Ez a kis mondatocska, mely vasajtóként zárta le a sztorit, az én képzeletemet csak még élénkebbé tette. Mármint, ki ne lenne kíváncsi, hogy mi lesz a mese végén? Hogyan boldogul a királylány és a királyfi?? Nem lehet csak ennyi, hogy PUFF és vége. Boldogok örökkön örökké. Persze ahogy felnőttem rájöttem, hogy ez csak egy módszer, amelyet szüleink alkalmaznak, hogy rózsaszín ködbe burkolják szemünk, és ezáltal minél tovább gyerekek maradjunk... Pedig mennyi szenvedéstől megkímélnének minket, ha kiskorunktól fogva tudnánk, hogy tündérmes ék egyszerűen nem léteznek!! Nem lehet happy end egy sztori végén se , hisz az életben az end a halált jelenti, és az nem happy. Szóval csak szerintem van baj ezzel a boldogan éltekkel??

Sajna mi nők a 20. században rájöttünk, hogy a herceg fehér lovon nem fog eljönni. Persze reménykedünk, hogy vele randizunk, és hisszük, hogy mi vagyunk számára az az egy, aki egyenesen neki teremtetett, de előbb vagy utóbb pofára esünk. Prince charming már nem ment ki szende szüzeket a sárkányok karmai közül és nem veszi el őket egy csók után. A modern lovagok inkább a vad dzsungelt bujják és csak éjszakára keresnek partnereket, nem pedig egy egész életre. De azt hiszem, már legtöbbünk tudja, hogy a fehér paripa, a fényes páncél és az éles kard mind-mind csak csali, ami arra kell, hogy az általuk meghódított királylányok a hős nem kicsi egóját fényezzék.

De ha ne adj' Isten egy olyan herceggel találkoznánk, aki hajlandó elvenni, és neked adni fele királyságát, akkor sem lesz vége a mesének azzal, hogy boldogan éltek... A bajok csak most kezdődnek. A kacsalábon forgó palotára jelzálog kerül, a pej paripát lecseréljük családi szekérre és a fényes ezüstpáncél is berozsdásodik(ha nem, akkor elkezdhetünk aggódni hercegünk hűségessége miatt). Az éles kardból aktatáska lesz, a sárkányból anyós...Míg te, jó hercegkisasszony módjára otthon neveled a porontyokat és arról álmodozol, hogy bárcsak te is sárkányokat ölhetnél és lóháton bejárhatnád a királyságot, addig a drága hős az unalmas munkahelyén kesereg és a régi, izgalmas életéről álmodozik. Talán a királylányról idővel kiderül, hogy hisztis, lusta és undok(lehet, hősünk azt is megbánja, hogy nem a sárkányt mentette meg inkább), addig a királyfiról is megtudjuk, hogy iszik, eljátsza a pénzét, vagy más királylányok után kóborol.

És mégis, a királyfi és a királylány tudván, hogy a tündérmese nem ér egy fabadkát se, szintén felolvassák a kis hercegeknek és hercegnőknek a sztorikat, hogy ők is megtapasztalhassák saját kárukon: a happy end nem létezik. De ez a körforgás mindig ismétlődik; örökkön örökké...