El is felejtettem lassan, hogy kell írni ezalatt a röpke két hónap alatt, amíg nem zaklattam senkit nyavajgásaimmal:D. De az élet, ahogy mondják nem áll meg, még akkor sem, ha pisztolyt nyomsz a fejéhez. Tehát itt vagyok én, menetelek az egyre közelebbi jövőm felé, miközben a puskacső dörzsöli a tarkómat...
A nyár rekord sebességel száguldott el mellettem, és itt jegyezném meg, hogy BEZZEG az, amíg kémia fakton csendben sírtam az óra végét jelző csengőért, hosszabb időnek tűnt. Mint már említettem, dolgoztam is, nem is...pihentem is, nem is... Kicsit nehéz ennyi mindenre odafigyelni, miközben csak arra eszmélsz, hogy már megint itt a reggel, és eltelt egy újabb nap.
A nyár legnagyobb stressze a felvételi eredményhirdetés volt. Mondanom se kell, hogy ha cigiznék, aznap biztos minden ujjam között lógott volna egy. De így maradtak a jó öreg legális drogok: kaja és édesség minden mennyiségben. De pánik rohamon feleslegesnek bizonyult, mivel felvettek Debrecenbe az orvosira...Gondoltátok volna valaha, hogy a Vészhelyzetet nem csak Kovács doki feszes feneke miatt lehet nézni??;) Igaz, ahány mázsa teher leszállt a lelkemről, annyi kiló rászállt a seggemre az egész napos nasizástól. De ezt az áldozatot meg kellett hoznom a jövőm oltárán :))
Innentől kezdve jött a rohanás és a lelki felkészülés. Egy hónapja reggeltől estig hallgatom a meg nem unt búcsúzó/sirató szöveget mamámtól és apumtól. Anyum és öcsém szerintem már a felvétel más napján odaadták volna a hamuba sült pogácsát és Isten véled édes Piroskámat játszottak volna.
A kollégiumi huzavona, szánalmas véget ért, ugyanis megmérettettem, elbíráltattam és végül elbuktam. Nem vagyok se árva, se több testvérrel nem rendelkezem (Hála Istennek), és nincs egy fogyatékos rokonom se. Ami nekem hálára ad okot (konkrétan, hogy egészséges családban élek), az nekik hátrányt jelent. Hát ezúton üzenném, hogy: NYAS'GEM!! (Igen, jól látjátok, kicsit bennem maradt a tüske)
De az is igaz, ha Isten bezár egy ajtót kinyit egy ablakot. Ez esetben, eszem a lelkét, egy egész albérletet nyitott nekem. Szinte filmekbe illő sorszserűséggel, a beiratkozáson összefutottam egy lánnyal, aki mit ad Isten, pont albérletet keresett. Közben anyáink egy messzi-messzi galaxisban (az előadó, és a kilométeres sor tetején) szintén egymásra találtak. Így, egyesített hatalmunknál fogva, meglett az albérlet is.:)
Tehát csak azt mondhatom, hogy minden jó, ha a vége jó. Debrecen drágám ne izgulj, már csak pár nap és tiéd vagyok. Addig is légy jó, vigyázz magadra, és várj hideg sörrel a hűtőben.
xoxo, Bee
