Életem és egyéb katasztrófák

Az ősz az emberiség kezdete óta talán a legutálatosabb, legkevésbé várt hónap az egész évben. Kezdjük talán az okok felsorolása közben a legszörnyűbbel, és legnyomósabbal. Kitaláljátok?? Hát persze, hogy az iskola! Gondolom ezt nem is kell tagolnom.. Az idő borússá, esőssé…

Már pár hete, hogy beindult a "biznisz" vagy ahogy mások neveznék az iskola. Bejöttek a faktok, a KRESZ, a dogák és az éjszakába nyúló tanulások. Ezzel együtt beüzemeltük és leporoltuk könyveinket, számológépeinket, kávéfőzőnket és gyógyszer-autómatánkat.…

Mióta öcsém Matchbox-okkal játszik, és amióta a babáimat fuvaroztam a menő Porschékban a randikra, azóta minden álmom a vezetés. Persze a valóságban nem fogok "véletlenül" karambolozni az autóval, hogy utána a szexi és intelligens Kovács doki baba meggyógyítsa az én…

Rendes diákként, én is viszolyogva vettem tudomásul, hogy iskolába kell mennem hétfőn, hajnali 7-kor. És mint olyan sokan, én is feltettem magamban a kérdést valahol a fogmosás ás a cipőm felhúzása között: Ó Uram mit vétettem ellened, hogy ezt teszed velem?? Mondd mit??!Nem, nem…

A felismerés első hulláma augusztus elején tört rám, mikor egy enyhén korosodó nénike feltette azt a kérdést, amit minden korombeli hallani szeretne: És várod már az iskolát? De most őszintén!  A felnőttek elvárnák tőlünk, hogy rájuk mosolyogjunk és a szemükbe hazudjuk…