Immár 5 gyönyörűséges napja szenvedek torok gyulladásban. Mondtam már hogy betegnek lenni szívás??!
Mintegy aprócska mellékhatásként teljesen elment a hangom, tehát napok óta csak suttogni tudok, egy-egy köhögő rohammal egybekötve. Öt nap kiabálás, beszéd nélkül..a bennem elfolytott indulatok miatt már, már ott tartok, hogy egy éjszaka lemészárolom az egész családom. De még kitartok..és kezdek egész jó lenni az aktivitiben is. A fő kihívást nagyanyám jelenti, aki amúgy is félig kasu(=süket), és egy büdös szavamat sem érti. Csak bólogat és mosolyog. Így hát én is mosolygok és bólogatok. A kommunikáció egy egész új szintjére lépünk, amit még a nyelvészek sem ismernek.
Unalmamban kiolvastam a Twilight 3.részét...Hát, ennyit a felépülésemről..Nem csak testiekbe
n, de szellemileg is visszafejlődtem.Hiába no, nem értem én ezt a kedves, tündi-bündi vámpír szindrómát...Mármint, nekik nem vér-éhesnek, erősnek, meg perverznek kéne lenniük?? Akik éjszaka jönnek elő, és a fokhagymát csak sült vérrel eszik meg? Ez olyan, mintha Drakulát egy hippivé alakították volna, aki a vérengzés helyett vega lett és aki hobbiból virágot szed a mezőn, persze fényes nappal..
Végig néztem egy animét is a Vampire Knight-ot. Na jó, sose mondtam, hogy nem vagyok vámpír fan. Csak Twilight fan nem vagyok, és ellentétben a tizen éves csitrikkel, én Edward előtt is hallottam már vámpíros történetekről. Az anime egész jó volt, eltekintve egy beteges csavartól a végén. Viszont cukeeek voltak a pasik. Mennyire beteges vajon beleszeretni egy mese karakterbe?? Jó,jó ne válaszoljatok!! De valljuk csak be csajok, hogy mindenkinek van egy Disney szerelme! Az enyém a Mulan-ból Li Shang, és a Kis hableányból Eric.(Igen; a sötét hajú pasik a gyengéim...)Szóval lényeg, a lényeg: csajok felejtsétek el Edwardot!! Kinek kell a nyálas vámpír, mikor vannak olyan férfik is a földön, mint Aladdin, Herkules és Eric:)))
