Végre, úgy állok itt (jó,jó ülök, de ne legyünk már ennyire szőrszálhasogatók..), mint érett egyetemista, akinek életcélja a tudás utáni szomjúságának csillapítása.. Egy felelőségteljes, felnőtt kora zsenge hajnalán útját próbálgató ember...
Pfff...na persze.. Ennyi elég is a lírai bevezetésből. Valljuk be hölgyek és urak a valóság sajnos durvább a szépirodalmi művek hazugságaitól.:)
Kezdjük ott, hogy ha akarsz egy kis magánéletet, és én ezalatt azt értem, hogy min. heti egyszer elmenni a boltba, akkor felejtsd el az orvosit!!
Immár lassan 3 hónapja koptatom hűséges szolgájaként padjait az egyetemnek, és minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz a bizonyos gumi szobához. De mire is jó az egyetem, ha nem megacélozni labilis idegszálaimat?? És biztosíthatlak titeket, hogy a professzorok és phd hallgatók keresztesháborújának szent feladata eme nagyszabású terv megvalósítása. Tehát tűrök, tanulok és ördögi terveket eszelek ki a nap maradék 10 percében a bosszúra:)) MUHAHA

Jó,jó ne sajnáld a gazdát!!:) Van napos oldala bőven az egyetemi létnek. Először is BELESZERETTEM a Debreceni Egyetembe. Hangulatos, barátságos és tele van fiatalokkal:)) Ha már a fiataloknál tartuk...A kezdeti depi után teljesen magamra találtam itt. A csoporttársak jófejek, és mint az ovisok mondják: már vannak barátaim is :)) Persze nagy a hajtás, de legalább tudunk egymás vállán sírni-ríni, és ha már az se segít jöhet a Juci vodka;)))

Tehát keep on smiling és have fun, mert az élet nem áll meg, akármennyire tragikusak is a zh-id, és hiába vagy 100 oldallal lemaradva mindenből.

xoxo, Bee