Gondoltam jövök már, írok egy kicsit, a nagy biostatisztika tanulás közepette. A napi agyelszívás megvolt, és most itt ülök, bömbölő zenével a fülemben, arra várva, hogy egy atombomba agyoncsapjon. Na jóóó, nincsenek nagy igényeim: egy szimpla bomba/villámcsapás/meteorit is megteszi.
Nem tudom, hogy csak én vagyok e így vele, de akárhányszor nekiveselkedem, hogy elkezdjek tanulni, egy pillanatra leülök a géphez ("csak megnézni az e-maileket"), és azon kapom magam, h már 3 órája szexuálom az eget a neten, anélkül, hogy egy hasznos információ is bement volna a fejecskémbe. Hiába no, a fejlődő világ veszélyei...
A fejlődésről jut eszembe. Szüleimet bevezettem a cyber világ rejtelmeibe, azaz sikerült megtanítanom őket skype-olni..Ennek köszönhetően, immár 140 km távolságból is tudok veszekedni édesanyámmal.:) És még mondja nekem valaki, hogy nincs értelme az internetnek!!
A vizsgaidőszak őrjítő iramban közeledik, és minden este imába foglalom jövendő vizsgáztatóimnak lelki boldogságát, egészségét, kérvén az Urat, hogy ne rajtam éljék majd ki elfojtott szadizmusukat. Remélem meghallgat, és továbbítja beadványom a megfelelő tanszékekhez.
Hát ennyi elég is mostanra. Megyek vissza a biostathoz, miközben hallgatom a kinti esőt, és várom a megváltó villámcsapást.
