Életem és egyéb katasztrófák

Mióta öcsém Matchbox-okkal játszik, és amióta a babáimat fuvaroztam a menő Porschékban a randikra, azóta minden álmom a vezetés. Persze a valóságban nem fogok "véletlenül" karambolozni az autóval, hogy utána a szexi és intelligens Kovács doki baba meggyógyítsa az én Barbiemat és a kezelés végén három gyerekkel éljen tovább egy tengerparti házban...( Na jó, még be is vállalnám azt a borda törést, ha a végén nem valami köpcös-kopaszodó Doktor Bubónál kötnék ki..)

Szóval arra a nagy lépésre szántam el magam(a társadalom nem kis kétségbeesésére), hogy megtanulok vezetni. Kezdeném a szüleim reakciójával, amikor felhoztam nekik azt, hogy jó lenne jogsit szerezni: És meg van már rá a pénzed? Mi tart vissza??- Háááááááát ennyit a burkolt célozgatásomról a szülői támogatással kapcsolatban. Szóval miután nagynehezen összegarasoskodtam rá a pénzt(azóta is egy szál tunikába járok az iskolába..), utána érdeklődtem(vesztél már el a Lajos városban??), végül befizettem a pénzt(BRÜHÜ) és jövőhéten már mehetek is a KRESZ-re!! JUPEEEEEEEEEEEEEE. De mielőtt a város elkezdene rettegni és biztonsági  reteszeket szerelni a házra, megnyugtatnék mindenkit, hogy MÉG NEM VEZETEK!! Sajna.. és nem is fogok egy darabig. Most adok öt percet, hogy kifujjátok a bentartott levegőt, és kibontsatok egy pezsgőt..(.........)

Ó Istenem, hadd legyen meg a jogsim! Légyszilégyszilégyszi! Ígérem elviszlek bárhova=) Nos, ha túlélem a faktokat, a tanulást, a KRESZt és a mindennapokat, akkor még írok! Ha nem, akkor csak tudjátok, hogy a csaj, aki egy porschéval, Kovács doki nevét suttogva fekszik az árokban, az én leszek!

Rendes diákként, én is viszolyogva vettem tudomásul, hogy iskolába kell mennem hétfőn, hajnali 7-kor. És mint olyan sokan, én is feltettem magamban a kérdést valahol a fogmosás ás a cipőm felhúzása között: Ó Uram mit vétettem ellened, hogy ezt teszed velem?? Mondd mit??!

Nem, nem volt halál vágyam, egészen a 3. óráig, mikor is odaadták az órarendet.. És most nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy "emo"-s ömlengés, mert semmi se áll távolabb tőlem, mint a 13 éves öngyilkos hajlamú, "bennemavilágfájdalma" társadalom.. De sajna elég közel vagyok hozzá, hogy csatlakozzam köreikbe. Nos, mondhatnám, hogy ugyan mi ez nekem, és jajj hát majd csak túlélem de NEM FOGOM! Nem hazudok(épp most gyóntam, ami fél liter pálinkába és sok Snickersbe került)!

Szóval ha nem lenne elég, hogy heti 4(!) óránk lesz Pádár tanárúrral (amiből egy is elég, hogy totál ideg-összeomlást kapjak), még bejöttek a faktok is. Amikor bejelentették a 8.órát akkor csak leggyintettem, de amikor a 9 órás napokhoz értünk akkor az élet legyintett pofán engem. De nagyon. Mondanom se kell a gyógyszeripar fellendülése főleg a diákok számlájára írható, mivel megrohamozzák a patikákat és felvásárolják az összes cavintont, Xanaxot és nyugtatókat... Nem is beszélve a spiritualitás divattá válásához, hiszen a jóga, a nyugtató tea, a meditáció és a kollektív gondolat áramlás mind-mind beépült mindennapjainkba (egytől-egyig a tanórákon).

Három fakt nem a legrosszabb, persze ha az ember öntudatosan választja őket. De mivel én alkohol hatása alatt cselekedtem és a jövőmről a legközelebbi elképzelés az, hogy holnap palacsintát eszem, ezért nem vagyok teljesen százas ilyen dolgokban. Mondhatnátok, hogy csak van valami elképzelésem a jövőről, de nektek is azt mondom, amit az öreg néninek az utca végén: Hogy, ha nem esik rám egy repülő az égből és nem fulladok meg egy tavaszi árvíz során, akkor kénytelen leszek felnőni. És lássuk be, ez elég időbe és szenvedésbe telik önmagában is... minek kéne hozzá egyetemre járnom?

A felismerés első hulláma augusztus elején tört rám, mikor egy enyhén korosodó nénike feltette azt a kérdést, amit minden korombeli hallani szeretne: És várod már az iskolát?

De most őszintén!  A felnőttek elvárnák tőlünk, hogy rájuk mosolyogjunk és a szemükbe hazudjuk azt, hogy: - Persze! Egész nyáron az iskolára készültem és kétszer átolvastam minden tankönyvemet! Micsoda csuda muri a suli!!  Természetesen nagyon csúnyán ránéztem(mármint néztem volna, ha épp nem taszít oldalba a szatyrával) és rávágtam, hogy dehogy! Komolyan  azt képzelik, hogy mi ezt élvezzük?? Nem voltak ezek diákok?? Vagy mindenki drogozott meg füvezett akkoriban? Hmmm..lehet nekem is rá kéne szoknom és akkor legalább szép(színes) gimis éveknek emlegetném ezt az időszakot.

Augusztus 31.-én, miután az orvos erős nyugtatókat adott, kezdtem beletörődni, hogy itt az iskola. Menthetetlenül és kegyetlenül közeledik az évnyitó napja... Állítom a legtöbb papírzsepi augusztus végén fogy. Ja nem is beszélve a sok füzetről, amik drága, értékes fáink életeibe kerültek. Tehát mentsük meg az esőerdőket és ne járjunk suliba!! Jó, jó ez egy gyenge próbálkozás volt, de nem róhatjátok fel nekem. Mégis csak egy szenvedő diák vagyok! Na mielőtt elsírnátok magatokat(látom ám, hogy milyen könnyes a szemetek) elárulom, hogy azért van valami jó is ebben a suliban.(Ha ezt bárkinek elmondjátok akkor letagadom!!) Jó végre találkozni a barátokkal, akik nélkül az élet lassan már nem élet. El se hisszük mennyire függünk mások vicceitől, hülyeségeitől, társaságától, amíg el nem jön a nyári szünet! Ha ez nagyon érzelgősen hangzott, akkor csak próbálj egy nyarat eltölteni öcsémmel összezárva, és akkor majd megbeszéljük, hogy ki golyózott be teljesen mitől!! Mondjuk Pádár tanárúr vasszigora nem a legáhítottabb vágyaim közé tartozott nem is beszélve a többi tanár szado-mazo hajlamairól, de ha lúd legyen kövér!

Végtére mi is válna belőlünk, ha nyugodt, lelki-terror nélküli harmonikus környezetbe válnánk felnőttekké? Abban hol a kihívás? Hisz a gimnázium olyan mint a bungee-jumping: azt tudod, hogy földet érsz, csak nem mindegy, hogy hogyan..És kötéllel ugrani minden hülye tud...=)

Évente nem is egyszer eljön az a nap, mikor minden lelkiismeret furdalás nélkül(nem mintha valaha is lenne) bámulhatok félpucér izmos pasikat, és még fizetni se kell érte. Olyan ez mint egy szupi-szülinap, csak torta nélkül:). Persze nem sztriptíz válogatásokról beszélek, hanem a búvár versenyekről!

Az úszást kiskoromtól IMÁDOM és a szüleim persze be is adtak gyorsan a búvárokhoz amikor esélyük nyílt rá. Ezt ők azzal magyartázták, hogy kell egy kis sport, meg társaság meg bla-bla, de szerintem az igazság az, hogy csak pár órára meg akartak szabadulni tőlem. És ezért ugye mégse hibáztathatom őket?---Szóval valahogy így kerültem be ebbe a közösségbe, és miután abbahagytam a sportot(amit életem végéig bánni-és hallgatni fogok), rendszeresen felkértek, hogy menjek bíráskodni. Mégis ki vagyok én, hogy nemet mondjak????

Idén Európa Bajnokság volt, ami röviden annyit jelent, hogy szexi Adoniszok  Európa minden tájáról jöttek, hogy kínozzanak félisen külsejükkel és cuki akcentusukkal. Persze ilyenkor nem csap belém a villám!! Gondolhatjátok mekkora erőfeszítésbe került, hogy a stopper gombját nyomkodjam és ne a nyálamat csorgassam  a medence szélén... Mikor elhatároztam, hogy jó kislány leszek és elmerülten koncentrálok az ölemben lévő papírra , akkor belibben elém egy cuki spanyol és lassan vetkőzni, meg ugrálni kezd előttem. És így legyen az ember lánya szende virágszál?? Nem mondom, hogy nem terveztem a szökésemet egy olasz szexistennel, de sajnos megbuktunk a határon. Azóta élvezhetném a csodás kilátást, az olasz kajákat és a bronz macsómat. De neeeeeeeeeem... Miért Uram, oh miért?????=,(

Jó tudom, tudom ezeknek a pasiknak valószínüleg semmi eszük és az egójuk valahol a Himalája tetején csücsül. De ki mondta, hogy nekem az eszük kellene? Ha beszélgetni akarok ahhoz ott vannak a barátaim, igazán nincs szükségem hozzá pasira. És nehezen hinném, hogy az ilyen minta hímeknek bármi közük lenne az értelemhez, vagy a gondolkodáshoz. Az élet nem fair. Sajnos sose volt az, és ahogy a mai társadalmat nézem nem is lesz. Kenny és Barbie boldogan élnek míg meg nem halnak és megajándékozzák a világot megannyi üresfejű, szép plasztik utóddal.

 

Hát igen... A 2008-as év. Tudtuk, hogy eljön, még készültünk is rá lelkiekben, de mikor hirtelen képen vágott a felismerés mind ledöbbentünk. VÉGRE BETÖLTjÜK A 18. ÉVET!!!

A 18 elég nagy szám. Ahhoz nem elég nagy, hogy elköltözz és saját munkád legyen, de ahhoz eléggé, hogy legyen minek örülnöd(mint majom a farkának).Szóval ez a nyár a bulik jegyében telik.A partyk mondanom se kell mind-mind tele vannak kajával és piával. Szóval, mi akiknek lassan felelőség teljes felnőtteknek kéne látszanunk, egytől egyig domporodó pocakkal és pezsgős-hubis üveggel a kezünkben  négykézláb mászkálunk a  ház  udvarán...Hmmm máris tetszik  a felnőtt lét=) Na jóóóóó azért ilyen vészes nem volt egyik buli se.. Bár ami késik nem múlik! Eddig két hónap telt el a nyáriszünetből(igen lassan kezdem előkészíteni a pisztolyt) és két szülinapot ünnepeltünk. Persze egyik se az enyém volt=(. Barátnőim kitettek magukért, és miután már térden állva, sírva könyörögtünk, hogy nem tudunk többet enni a sok finomságból, na mit csináltak??? Behozták a sütiiiiiiit!!!!! Szadisták! Úgyhogy a fogyókúrának lőttek, de annyira hogyha Norbi látta volna, sírógörcs közepette, haját tépve rohant volna segítségért... Node az anti-alkoholista egylet se ide kapott belépőt az tuti..: Szóval az úgy volt, hogy miközben kórusban énekeltük a Petróleumlámpát, pezsgővel a kezünkben, éjfélkor az utcán, és egy kutya beállt vonyítani, akkor jöttek a rendőrök és...khmmmmm akarom mondani szolidan boldog szülinapot énekeltünk almalével és a rendőr bácsik csak a veszett kutyát kergették(vizágyúval). Oké bevallom nem vonyított senki(se mi, se a kutya) és a rendőrök se jöttek ki..De attól még jól éreztük magunkat. Bár azok a chippandalesek hiányoztak.... No de lányok!! Hát ilyenről megfeledkezni????!!! Többet a szemem elé se kerüljetek!!!

Nade majd az én bulimon! Elvileg a szüleim beleegyeznek, de van egy sanda gyanúm, hogy sokba fog még az kerülni nekem. Ha nem láttok egy hónapig, akkor csak tudjátok, hogy eladtak valami idegen helyre kényszermunkásnak, vagy épp a házunk külsejét festem, vagy az udvart betonozom.. Miután anyuéknak leadtam a kívánságlistát az ajándékokról, és ők elküldtek egy melegebb éghajlatra, el is kezdhettem tervezni a részleteket. Persze ők leállítottak az első mondatomnál, ami így hangzott: Először is megnézik az Alfa Romeot, amit szülinapomra kapok... Azért lássátok be, jó próbálkozás volt..

Szóval október után már nagykorúnak számítok.. AJJJAJJJ.  Hallottátok már, valakiről aki ezt túlélte??

    Öcsém 9 napja, 19 órája és kb 23 perce elindult Anglia messzi földjeire... És ma mélységes gyászomra éjjeli 11 óra körül hazaérkezik ismét, tele friss erővel és energiával, melyeket az én idegesítésémre fog befektetni töretlen lelkesedéssel... Most kérnénk egy perc néma csendet és gyászt...A délibábként tovatűnő szabadságomért..
    Röpke két hét és vizsgaidőszak=(=( A FÖLDÖN NINCS IGAZSÁG!! Legalább is a szegény diákok számára, akik vért-izzadva szenvednek azért, hogy holmi szadista tanárok perverz vágyait kielégtsék. És ezalatt nem a korbácsot,elektro sokkot és egyéb dolgokat értem, mert ezek még a lightosabb kínzások; én itt most a felelésekre, dogákra, kemény sírásokra és minden önbecsülésünk porbatiprására gondolok. =( ÉS MÉG VAN KÉT ÉVEM!!!!!!! Én vagy nyugtatókon vagy drogokon fogok élni. Az tuti!  
    Épp a fél kilós továbbtanulási könyvecskét lapozgattam ami telis - tele van egyetemekkel, amikor rádöbbentem, hogy halványhupilila-lövésem sincs róla, hogy mi az isten nyilának menjek.
 Úgyhogy vagy go-go táncos leszek vagy bordélyházat nyitok. Vaaaaaaagy elmegyek kőművesnek. Igaz férfiaknak való kemény fizikai munka, de nézzük csak az előnyeit: egész nap friss levegőn vagyok, jól fizet, nagy rá a kereslet, és annyi sört ihatok amennyit csak bírok, addig amíg a maltert a falra és nem a munkaadóm képére kenem. Mi kéne még a boldogsághoz?? A másik tervem, hogy feleségül megyek egy mocskosul GAZDAG pasihoz, aki vagy nagyon helyes és én kezelem a pénzügyeit, vagy nagyon öreg, egy tucat szívrohammal a háta mögött, akinek a végén szintén én kezelném a pénzügyeit.....Hmmmmmm nem is tudom melyiket szeressem=))(szó szerint)
Na megyek és sírok egy picit mielőtt öcsikém hazaérne és ismét elkezdődne a Rémálom a Sz.ke. utcában.......

A mai nap szenvedések és katasztrófák jegyében telt..
Kezdem a reggelemmel..Mint minden normális diák, én is sírva és csüggedten ébredtem rá, hogy ma még mindig iskolába KELL menni. A szokásos futkosás, bepakolás, "úristenholafelsőm" után, készen álltam arra, hogy elinduljak a halálba. Két lépéssel a kapun kívül jöttem rá, hogy
ma tesi is lesz! Futás, káromkodás, kapkodás, futás... Hát igen, jó is a reggeli test edzés..
    2. óra után bejelentették, hogy a töri tanár meggyógyult(!!!) és az 5. órában meg is írhatjuk a Keddre beígért témazárót.. Na mármost van pár dolog, ami nem megy be abba a szőke agyamba:
a) Mi a francért nem bírta otthon tölteni a hét utolsó tanítási napját?????
b) Milyen betegségből gyógyul fel az ember 3 nap alatt(még ha tanár is)??
c) Ki az a szadista aki szegény szenvedő diákokban(ezek mi volnánk),  a béke és remény magvait elhinti, majd lerombolja lelki nyugalmukat?? (ÉS ILYEN HATÁSOK MELLETT NE LEGYEN AZ EMBERBŐL BŰNÖZŐ/ELMEBETEG/TÖMEGGYILKOS)
Úgyhogy a nap további része: lektori-tanulás; 5 perces szünet-sírás; fizika-tanulás; töri előtti 5 perc-öngyilkosság
Feszült csend, megkapjuk a dogákat. Minden beképzelt fennhang nélkül állíthatom, hogy elég jó vagyok töriből és még szeretem is, de ez a doga egy kész horror volt. Kedvesdrágaszeretetreméltó tanárnőnk belekérdezett persze az októberben tanult anyagba, és a homályosan fénymásolt, fekete-fehér hangyás képekről kellett eldöntenünk, hogy milyen városban találhatóak az adott emlékművek. Ha 5-ös lesz ez a dogám, akkor szolgáljon a világon példakként mindenkinek: Nincs lehetetlen!
7. óra tesi: olyan fél 3 körül, tűző napon, sok kicsi: 10,11 évessel körül véve, a suli udvarán 1000m futás. Aranyos ifjú drukkereink, akik a földből se látszanak ki , de a szájuk akkora, mint a bécsi kapu, kedves buzdító szavakkal ösztönöznek a futásra. Engem special arra bíztattak, hogy erőszakot kövessek el, pedig Isten látja lelkem pacifistább vagyok, mint Ghandi! De csak az egyiknek sikerült egy fülest adnom, amit remélem a napközis tanára nem láttott, mert akkor még lesznek problémáim....
Komolyan, ha nekem ilyen gyerekeim lesznek, én gyógyszerezem, vagy elektrosokkozom őket...
Ma volt apu szülinapja és "tortát csináltunk" anyuval. Semmi extra: vizes piskóta, gyümölcs konzerv, zselatin. A piskóta készen állt, anya átcsábította aput a szomszédba, míg nekem meg kellett csinálnom a zselatint. Ember, én annyit még nem szenvedtem életemben!!! Hamarabb kiraknék egy rubik kockát, minthogy megcsináljam a zselét. Kezdeném azzal, hogy 500 ml = 0,5 l, vagy nem??!! Na én hozzá is adtam a gyümi zselatint. Igen ám, csakhogy az Istenért sem akart összeállni. Anyut áthívtam segíteni, míg aput lepasszoltuk a szomszédoknak. Raktunk bele még 2! csomag zselatint. Erre, mikor rátenném a sütire, langyosan, ahogy rá van írva a csomagra, hát nem felszívja a piskóta???!! Cry baby cry... Szegény apunak persze az számított, hogy egyáltalán gondoltam rá, de ez engem akkor se vígasztalt!!! MI AZ, HOGY 3 CSOMAG ZSELATINT FELSZÍV AZ A NYAMVADT PISKÓTA??? Na tessék, megint itt van egy gyerekkori trauma, amin majd dolgozhatok a pszichológusommal:((
Amúgy a nap szép volt, gyilkosság és ideg-összeroppanás nélkül telt el.. Most megyek és rekviemet tartok a tortáért, a dogáért és az ex-idegeimért...

Már majdnem vége a keddnek is, és én még mindig alig tértem magamhoz.Talán ideje lenne felébredni a hétvégi tunyaságból... Igen tisztelt tanáraimnak köszönhetően a héten csak  egy tucat dogát kell megírnunk, dehát üsse kavics!  Állítják, hogy hozzá kell edződnünk az élet kihívásaihoz, de ha az élet ilyen szadista lesz később is, akkor inkább visszamegyek az oviba. Ott legalább futkároztunk egész nap és a legkeményebb munka az ovónénik masszírozása volt..Ahhhh a régi szép idők..
    De neeeeem!!!!!!Gondoltam bátor és elszánt leszek, elmegyek kéttannyelvűre és valami profi egyetemen kötök ki. Most; a kétségbeesés és végkimerültség határán szeretném közölni mindenkivel, hogy én NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!!!! Tudom, tudom, az orvosok már rég megmondták, de azért ez számomra egy elég új felismerés!
    Vénlányságom kicsit se vonzó jövőképe valósághűen nehezedik lelkiszemeim elé. Problémáim egyik forrása lehet az, hogy nekem semmi se jó.. Olyan nagy kérés, hogy a srác ne legyen alkoholista, hímsoviniszta, bunkó diszkópatkány? Hát olyan sokat kérek én?? Miért nem tudom megismerni álmaim pasiját mondjuk egy könyvtárban? (Járnak még egyáltalán mai fiatal srácok könyvtárba?) No de nem baj! Max életem hátralevő részét Johnny Depp-es filmek nézésével és csokievéssel töltöm.
  

 

Nos mivel még keveset tudtok rólam ezért megpróbálom nem elragadtatni magam..De nem ígérhetek semmit:)
Gimis vagyok (ami minden idegi problémámat magyarázza), álmodozó, naív, néha makacs és a magánéletem egyenlő a nullával..Ja és állítólag reggelente harapok! De ki az a bolond, aki szereti ha hajnali fél hétkor kiverik az ágyból??!
Nem, NEM TUDOM, HOGY MI LESZEK HA NAGY LESZEK! és ha valaki még egyszer megkérdezi, hogy ;Mikor mutatsz be a barátodnak?-azt megfojtom! Nem mintha nem az lenne mindem vágyam, hogy 50 éves szomszédoknak és rokonoknak parádézzak a pasimmal, de előbb azt hiszem jó lenne összeszedni eggyet...
Van egy öcsém, aki az őrületbe kerget és ha ez nem lenne elég, van egy degum is. Néha nem tudom eldönteni melyiket rakjam ki a szobámból.
Anyum maximalista; innen származik a súlyos kisebbségi komplexusom, apum könyvmoly; tőle tehát a könyvek imádatát örököltem.
Szeretek nevetni, olvasni, beszélni  és túldramatizálni az életet.  Imádom a  zöld almát , a csokit és  a  Karibos kispárnámat.  Az ezredik  fogyókúrám ellenére is duci vagyok,  és van egy sanda gyanúm, hogy  maradok is egy darabig.  De az anorexiás élet örömeit valahogy nem látom(lehet, hogy ez is  egyik defektjeim közé tartozik), úgyhogy inkább élek vidáman, mint hal a vízben..Shame on me:)