Életem és egyéb katasztrófák

Mikor a minap le akartam ülni Pathológiát tanulni, és mikor a második oldal után az érfelvágás vagy az ugrás a 10.ről egyre csábítóbbá kezdett válni, úgy döntöttem aznapra hanyagolom a témát. (Igaz már 3 hete "hanyagolom a témát", úgyhogy lassan ideje lenne fenékbe billentenem magam, de ez már más kérdés) Szóval ott ülök a tengernyi sok időmmel, meg a Pató könyv csábító 500 hiányzó oldalával, és eszembe jut, hogy kaptam kölcsön egy regényt. De nem is akármilyet! Hanem, kapaszkodjatok: A szürke ötven árnyalatát! Mivel tavasz van, hormonok, szingli lét (és egyéb szánalmas indíttatások) gondoltam elolvasom, úgyis sokat hallottam már róla.
Namármostkéremszépen: MIÉRT GONDOLJA AZT MINDENKI, HOGY HA EGY TINIREGÉNYT TELENYOMUNK PORNÓVAL AZT EL LEHET ADNI?? Hát, valószínűleg azért, mert el lehet.... De az nem jelenti azt is, hogy jó. Mármint isten ments, hogy Homérosz-i, vagy akár Jane Austen-i plátói elvárásaim lettek volna a könyvel kapcsolatban. De sajnos manapság az IRODALOM szó jelentése kezd megváltozni, és a kis alattomos PONYVA fúrja be magát észrevétlenül a köztudatba, ellopva  elődjének nehezen kiérdemelt titulusát.
De tényleg, hölgyek: Ez a könyv ugyanaz minta a Tiffany, vagy Júlia, csak 500 oldalban!
Nem mondom, hogy egy kiéhezett tini/felnőtt nő fantáziájának nem nyújt egy kis felüdülést a soft-pornós könyv, csak MIÉRT, (Uram Miért??!) az irodalom kategóriába soroljuk, és MIÉRT? előzi meg a Harry Pottert az eladási listákon. Értem én, talán ha Harry kicsit többet rosszalkodik a Roxfort mögötti vadászlakban Ginnyvel, és a pálca is több funkcióval bírna, akkor több fantáziát (?!) mozgatna meg. Vagy csak nekem paradox ez az egész? Mármint egy apáca egy jobb éjszakán simán előjöhet hasonló perverz álmokkal, és BUMM kész a kasszasiker. Nade megalkotni egy egész világot, hát arra nem képes akárki, akármilyen cuki is legyen a sekrestyés fiú. De mindegy.
Mellesleg én személy szerint szeretem ha vannak karakterek egy könyvben, ja és az sem árt, ha van egy kis valóságszaga a dolognak. De egy 27 éves milliárdos/szexisten/lightos perverz aki beleszeret az őzikeszemű szűzlányba, akinek a személyisége vetekszik Bella Swan érzelmi tengerének mélységeivel??! Első látás, szerelem, perverz vagyok- de nem is, veled elszekszelgetek csak úgy normálisan is, vigyázok rád/de el kell űznöm magamtól mert bántalak, de kérlek ne hagyj el...Ja éés a kedvencem: Bármit megveszek neked (kocsi,ruha,laptop) és persze nem a szexért, de soha ne hagyj el... NA ez a tipikus pasi, akinek már csak az kéne, hogy egy neon CUKROSBÁCSI nyíl villogjon az irányába, és akitől a szüleink óvva intettek: hogy kérlekdrágakislányom soha, de SOHA ne szállj be a kocsijába. De ez a csaj beszáll. És (nem vagyok a prostid címszóval) elkocsikázik egy pár mérföldet vele.
Nem azt mondom, hogy olvashatatlan, mert valljuk be én is egy 20-as éveimben járó lány vagyok és 5 mp alatt dobnám a bugyimat és elveimet a szoba hátsó sarkába, ha egy ilyen pasi beállítana, de azért az agyam reális kis csücske azt sugallja, hogy hagyjam az álmodozást másra, és húzzak vissza a Pató könyv fölé. De nagyon gyorsan. Mert hölgyek és urak, a valóság habár kegyetlenebb és gusztustalanabb, de mikor becsukod a könyvet legalább nem sajnálod magad, az időd, vagy a fiatalságod arra, aminek az esélye kb. annyi, mint Kristen Stewart-nak az Oscarra. 

-Föld hívja Beet, Föld hívja Beet! Hahó, van ott valaki??! JELENTKEZZ!!
-Sajnálom, de a mai nap érdeklődés hiányában elmarad.

Mesélek inkább egy kis életszösszenetet.
Apa és Cigányka történetét.
Van apa. Megtermett, zömök, kívülről néha ijesztő, belülről csupa szív ember, aki képes bárkivel, bármiről elbeszélgetni (általában a TESCO pénztárossal egy kilométeres sor elején, vagy a Vodafonos sráccal alkudozni a telefonszámláról) és zavarba hozni a kislányát (csak amúgy apásan). De nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy apának van egy macskája. A Cigány. Vagy Cigányka. Az Ő fogadott fia, kis tündérbögyörője, ks szívének Mekkája. Ragozhatnám még, de szerintem mindenkinek leesett a big picture: Cigányka élt, Cigányka él, Cigányka élni fog!
Namármost, nomen est omen, cigányka lop, kurválkodik, hisztizik és követeli a jussát.
Ha apa megy dolgozni ő kimegy a lakásból, ha a apa este hazaér, a macska amint meghallja a kocsi zúgását előront a bokorból, mint Zrínyi és már láb alatt is van. (A 3 macskagyűlölő-rasszista pulikutya az 1 négyzetméteres ólban kuporog, amíg őnagysága végigvonul az udvaron-persze szigorúan a hátvéddel kísérve). Reggel együtt reggeliznek, este együtt vacsoráznak, merthát a 15 kilós lelkem, nehogy éhen haljon. Mellesleg szerintem a combjából egy kisebb család összeüthetne egy kiadós vacsit..(.meg ebédet is).  Együtt is alszanak néha, igaz apa olykor-olykor véletlenül ráfekszik (a maga 120 kilójával), de ez a hatalmas kandúr már képes arra, hogy eggyé váljon a kanapé szélén lévő fél centis réssel. Felmegy a pultra, majd ha tetten éred, bámul a nagy pupilláival ártatlanul, hogy természetesen nem ő volt. Mégis kinek hiszel: neki vagy a szemednek??!
Ezzel még mind nem lenne semmi bajom, de Cigányka engem is teljes mértékben kihasznál, már amennyire a cukisága miatt engedem neki. Én vagyok a portása (ablak nyitogatás), a szakácsa, a személyes rabszolgája. 
ÉS persze kezet nem lehet emelni a macskára a Nagy Főnök közelében, mert (és most idézem): " Miért bántod szegény jószágot? Az én kisfiamat?! Egyetlen élőlény van, aki szeret engem ebben a családban és azt is el akarjátok üldözni! Nem csinál ő semmi rosszat! "-Na kérem szépen, erre varrjál gombot. Tudományosan meg van magyarázva.
És a legeslegszebb mozzanat, mikor 50 Ft/ perc díjjal felhívom apát, hogy: "mizu fater? mesélj már, élesz e még...", erre Ő megkérdezi, hogy akarok e köszönni a macskának, és mire a gondolat abszurditása eléri kis tekervényeimet és egy "nem"-et ki tudnék nyögni, már dorombolást hallok a vonal másik végéről és nem tudom ki a nagyobb hülye, én hogy egy macskával beszélek, vagy a macska, hogy velem beszél... 

Nyáron történt (part1)

Történt az réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, hogy minden egyetemista korombelihez hasonlóan: totál leégve anyagilag, és otthon tengődve a nyári szünetben, megcsillant egy kis reménysugár a sötétségben.
Mivel jóanyám felvételizett idén egy felsőoktatási intézménybe (JUPEE -.-"), el kellett mennie beiratkozni, és a kocsi pont a Balaton mellett haladt el. Így kicsiny, nyomorult nyaramba egy kis izgalmat dobva felvetette, hogy miért is nem megyek le a Balcsihoz, kihajítanak a kocsiból, és majd visszafele (ha addig nem adtak el az orosz maffiának) felvesznek. Így ők is elintézik, amit akarnak, a kölök se nyavajog, hogy nem ment sehová a nyáron, és még pénzbe se kerül. Na SOS, hívtam is barátosnémat, hogy pakolj öreglány zúzunk le a Balatonhoz pénteken, hozz sört, bort, egy hétre való kaját, mert van egy fél napunk, hogy meghódítsuk a magyar tengert...!! 
Na, hajnali 4kor (!!) pakol a család, kistáska, nagytáska, 20 szendvics (mert jó magyar képlet szerint 2 órás út =10 db szalámis szendvics), kutya-macska, apa-anya, barátném és én, útnak indulunk. Namármost apumról tudni kell, hogy nemhogy HAJNALI 4kor, de még délben sem tud hosszútávon nyitott szemmel vezetni. Ezért nálunk kialakul egy NASCAR szitu: apa vezet, anya "kordinál" és 10 percenként felkiált : BÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉLAAAA!! AZ OTT EGY AUTÓ!!! BÉÉÉÉÉÉÉÉLLLAAAAA, KIMENTÉL A SÁVBÓÓÓL!! jajjistenemmindmeghalunk! NYISD KI A SZEMED AZ ISTEN SZERELMÉRE!! Apa káromkodik, anya szirénázik, én pedig jó egyetemista kislányként visszaalszom a hátsóülésen. Igen, mert engem simán elvihetnének és 20 km-el arrébb letehetnének a lakásomtól, akkor se találnék haza. Szóval minek is strapáljam magam??! 
Na, kisebb-nagyobb drámai felvonásokkal megszakítva az utat és 20 szendviccsel megrakodva, megérkeztünk a Balatonhoz. Anyámék kiraktak minket 8:00-kor Siófokon,az ezüstparton, és szóltak, hogy majd visszafelé felvesznek. 
Hát szeretném megjegyezni, hogy első gondolatom az volt erre, hogy: "ha nem adják el addigra a szerveimet jól szituált román szervkereskedőknek", akkor talán jóanyám, majd találkozunk délután. Ugyanis, mikor kiléptünk a kocsiból esküszöm, mintha valami csernobili elhagyatott szocreál lakótelepre érkeztünk volna. Jobboldalt-baloldalt két bazinagy csebokszi garzon, kitört lakásablakokkal, közöttük egy játszótér rozsdásodó,szélben-nyikorgó hintával és pörgővel. Esküszöm arra gondoltam, hogy nyugat-Magyarországra küldtek egy barátságos kis 2 tonnás atomot, és mindenki meghalt, vagy mutánsként arra vár a sötétben, hogy megegye az agyam. Tehát ott állunk, két lány, fürdőruciban és hűtőtáskával, és kezdjük furcsállni, hogy EGY ÁRVA LÉLEK SINCS 2 kilométeres körzetben. 
Erre a jobb oldali fantom épületből (amiről később kiderült, hogy szálló, bár gyanítom nem sokat birtokolt azokból a bizonyos csillagokból), kijön egy nénike. NA barátnőmmel, mintha az utolsó élő embert látnánk a Földön, rohanunk, hogy szerezzünk valami informationt, hogy mégis" what the fuck?" A kedves hölgy megnyugtatott, hogy no para, lesznek majd, csak még 8kor ugye nem tombol a turista szezon, meghát szegény németeknek valamikor aludni is kell, de menjünk nyugodtan, mert 25 fokos (!!) a víz és pancsoljunk.
Mi lepakoltunk szépen a homokos tengerparton, és habár kicsit hűvösebb-szelesebb nyári nap volt, de hát mégiscsak a Balatonnál vagyunk, kifeküdtünk napozni. Na fél óra múlva, a féltubusnyi 100as faktorú naptej védelmében elhatároztuk, hogy bemászunk a vízbe. Itt tenném hozzá, hogy enyhe költői túlzásnak találtatott az a 25 fokos becslés, ugyanis szerintem valahol a halak szétfagyva feküdtek a víz alján annyira belilult még a szánk is. No de itt vagyok, kemény vagyok, van egy metroszexuális fiútesóm-hozzászoktam hogy már csak hideg víz van otthon, én rohadjak meg; ki nem megyek ebből a nyamvadt tócsából, hamár 5 évente egyszer jutok el ide. Megyünk befele, kékül kezünk-lábunk, és már lassan Tihanyban vagyok, de ez a nyamvadt pocsolya csak derékig ér. Na ezen a ponton feladtuk minden további ambíciónkat az úszásra és iszapszörnyekként kikúsztunk a partra. Napoztunk, pihiztünk, kacsákat zaklattunk és rájöttünk, hogy manapság mindenki kétnyelvűre neveli szerencsétlen gyermekét.
Szüleim megérkeztek 2-re, és miután konstatálták, hogy minden szervünk megvan és vízbe se fulladtunk (na e miatt tényleg feleslegesen aggódtak!), már pakoltak is minket a Batmobile-ba és zúztunk haza. 
Útközben bementünk Pestre, és mivel szüleim még szentül hisznek a technológiában, megkértek, hogy az "okos"telefonomon pötyögjem be a DSZÍPIESZT és mutassam nekik a fényt az alagút végén. Na persze ez az áldott jó masina bevitt minket a legnagyobb dzsuvába, és egy orbitális nagy kerülő után sikerült csak kikeveredni a gangeszből. Apa káromkodott, anya szirénázott, barátnőm pedig kezdte átértékelni a családi idillt. De hazaértünk (többé-kevésbé mentálisan épen), és legalább elmondhatom, hogy voltam a nyáron a Balatonnál. Azért remélem, hogy legközelebb kicsit tartósabb lesz a nyaralás. A Balaton pedig mélyebb.

 "Tudod az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod...."
Milyen igaz...attól, hogy ugyanúgy fáj mindegyik, lassan kezded elviselni a fájdalmat...míg végül megtanulod hogyan fordíthatnád a hasznodra...

Nos, mivel holnap neuro zh-t írok és így nagyon sok időm van, gondoltam írogatok már egy kicsit...Igazándiból épp két ideg-összeroppanás és egy agyvérzés között vagyok, szóval mielőtt az összes szinapszis kiégne az agyamban, kénytelen vagyok relaxálni...és mivel nem szerencsés zh-t írni másnaposan, ezért marad a blogolás, mint modern medicina.
És ha már a zh-knál tartunk, azt hiszem ezzel kapcsolatban mindenkinek vannak, többé-kevésbé kellemes élményei.
Mint tudjuk, a zh-ra(/vizsgára) tanulás fokozatai a következők:
1) elkezdek előre tanulni, hogy alaposan átvehessem az anyagot, ráadásul még vagyok olyan kis lelkes, hogy beosszam napra pontosan az anyagot (persze ez JÓVAL a zh előtt, egy messzi-messzi galaxisban elképzelt terv)
2) ááá még van 2 hetem, csak relax, semmi pánik, BŐVEN elég lesz, hogy átvegyem...asszem ma elmegyek bulizni....ugye fel kell készülni a tanulásra lelkiekben
3) pfff van egy hetem, simán elég lesz, úgyis csak nagy mennyiségben tudok tanulni, meg majd összeáll az...még azért megnézem a kedvenc sorozataim legújabb részeit
4) ajjajj már csak 4-5 nap van a zh-ig...asszem itt az ideje most már TÉNYLEG nekiülni...de mit tanuljak?? nincs valakinek valami rövidített jegyzete?? vagy egy TOP SECRET dokumentum a cyber világban, amiben minden fontos infó benne van?? Vagy egy árva léélek aki legalább minden előadáson ott volt??! Heeeeeelp!!
5) ÚRISTEN!! HOGY LEHET ÍGY ELCSESZNI AZ IDŐT?? Istenem csak most segíts meg, és ígérem legközelebb időben neki kezdek!! Gyerünk 5 óra alvás is elég, meg tudod csinálni...kávé, kávé...
6) kévá,kávé, imádkozás, energia ital, kávé, kávé, imádkozás, kávé...3-4 óra alvás...
7) Le van sz@rva...velem nem csesznek ki...ennyit nem ér az egész...majd legközelebb megcsinálom..no para...inkább alszom

Zh alatt: ÉDES JÓ ISTENEM! MIT KERESEK ÉN ITT???!! Honnan szedték ezeket a kérdéseket?? Az baj, ha a felsorolt lehetőségek közül szerintem egyik válasz sem helyes?? Ciki ha 10 perc múlva beadom...?? Áááá csak kéne valami írást mívelni, nagyon pásztázzák a felvigyázók a terepet... na jó, akkor tippeljünk..."C" már úgyis olyan régen volt...
Zh után: Jajj édes, kicsi, drága, tündérbögyörő ágyacskám, hát ugye nagyon hiányzott a mami????? (Este persze party:ha sikerül azért, ha nem akkor azért iszunk...)

Ja és természetesen a zh-zók 5 típusa:
1) "Jajj, SEMMIT SE TUDOK, meg fogok bukni, jajjj..."-persze nekik mindig sikerül min 4-esre..(golyót nekik!!)
2) "Hát tanulgattam rá..."(ők a minimum 5-ös kategóriások)
3) "Nem tanultam semmit, majd lesz valami..." (És ezek között vannak olyan, mocskos, büdös, szemét, aljas, buzinagy mázlisták, akik rittik, hogy minden tanulás nélkül megírják 2-esre...) (Na ezeket minimum egy hetes Kiszel Tünde zeneterápiára száműzném!!)
4) "Hmm úgy érzem elég jó lett..." (khmm általában ez a max 2-es jegyet jelenti) (HARAKIRIIII!!!)
5) Kijavítottam egy kérdést, mert rosszak voltak a válaszok...kaptam plusz egy pontot érte... (naelmészTeajóbüdöspiiiii--ba)

Na megyek is vissza, ehhez a fantasztikumhoz...Világbéke,szeretet,barátság,rózsaszín csillámpónik, unikornisok...nemkapokagyvérzést,nemkapokagyvérzést....
Peace xoxo Bee

 

Jajj el is felejtettem említeni, hogy a minap, összefutottam jövendőbeli férjemmel, gyermekeim apjával...(persze Ő még nincs tisztába eme nemes címerrel...) Szóval az van, hogy van ez a srác, aki irtó-űber cuki, és ha csak azt mondanám rá, hogy helyes, az understatement lenne...Na hívjuk csak Mr, Perfect-nek..
Tehát a minap a koliban épp kóboroltam, és ki jött velem szembe??? Na ki?? Mr. P...
Mondanom se kel,l a vérnyomásmérő kilőtte volna a higanyt magából, ha rám tették volna, és kb 10 árnyalatnyit vörösödtem is...de kemény, független nők vagyunk, szóval POKER FACE, és ha mi sem történt volna megyek a folyosón...Őszintén szólva nem állt szándékomban köszönni, merthát jó nem az őskorban élünk, de azért van bennem egy erős genetikai program, hogy azért mégse már a lány köszönjön rá a fiúra...
És erre mit csinál Mr. P.??? Hát azt mondja,h (és most idézem): -Szia! (és mosolyog mellé egyem meg a szívét:))
Persze, mit válaszolhat erre egy zoknijába olvadt nőszemély??! Leplezve lányos zavaromat, gyorsan vissza mondtam, hogy: -Szia (na jó, talán eltelt 3 perc mire az infó, a shock miatt eljutott a tudatomig, szóval lehet kicsit lassúnak, vagy retardáltnak tart ezek után...de megérte :))
JAJJ utána mintha letéptem volna Pegazus szárnyait, csak úgy repültem vissza a szobámban...
Elújságoltam szobatársamnak az infókat, ami az én fejemben totál értelmes monológnak tűnt, de a valóságban valami ilyen válhatott belőle: -Jujjjujjjujj olyan cukiiiiiiii és vííííííííííí rám köszönt és gyermekeim apja életem szerelme és hűűűű azok a szemek...és asszem szerelmes vagyok...vajon melyik szobában lakik????
Erre szobatársam:"Észre se vettem, hogy kimentél a szobából... DE MÉGIS HOL a Francba voltál?? És kitől lesz gyereked?? UMmm bevettél valami bogyót??!"
Na ennyit a szerelem mindent elsöprő erejéről...meg a tavaszról... De legalább már tudom, hogy itt van a közelben...Asszem gyakrabban kéne lődörögnöm a koli folyosóin...

Nem igazán értettem, meg valljuk be, nem is ez volt a lényege a sztorinak...de nem rég egy személyes élmény után újra beugrott...csak úgy...érdekes dolog az agyunk..mikor a legjobban szükséged van rá, akkor áll elő a legváratlanabb magyarázattal...nevezhetjük öngyógyításnak is.

Íme a mese:

"A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan szemlélte a tempósan úszó lényt.
Mikor a teknős partot ért, s kissé fáradtan lerogyott a fövenyre, a skorpió előbújt rejtekhelyéből és köszöntötte a teknőst. Amaz meghökkenve kapta fel fejét, hitte, magányt lel ezen a parton.
-Üdvözöllek, kedves...
-Teknős vagyok. Te ki vagy? -pislogott gyanakodva a teknős, küszködve a rövidlátó szemei szabta korláttal. Ismerősnek tűnt számára az előtte álló teremtmény.
-Skorpió vagyok, teknős. és szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. Csak te segíthetsz rajtam.
A teknős felhorkant: -Skorpió?! ismerem a fajtádat. Mit akarhat egy gyilkos egy magamfajtától?
A skorpió hízelegve válaszolt: -Ó, bölcs teknős, nem vagyunk ám mindannyian egyformák, minden skorpió más.
-Hmm... ezeddig csak egy fajtával találkoztam. De nem állt szándékomban megbántani téged ezzel, csak óvatos vagyok. Mi az a hatalmas szívesség, mit kérni akarsz?
-Szeretném, ha átvinnél a túlsó partra.
-A túlsó partra??? Miért akarsz te oda menni? Most jöttem onnan, semmivel sem másabb, mint emez.
-Mert ott találom a boldogságomat. -felelte elszoruló hangon a skorpió.
-Á, értem. az fontos dolog.-Bólintott a teknős. -Jómagam már régóta keresem, de még magam se találtam. Nem tudom, miből gondolod, hogy amott megleled.
-Tudom.
-De skorpió... Hogy is vihetnélek? Ha úszás közben megszúrsz, én elsüllyedek, s megfulladok.
-Ne legyél bolond, teknős. Hisz akkor mindketten ott pusztulunk. S én nem meghalni szeretnék, hanem boldognak lenni. Ahhoz pedig át kell jutnom a túlsó partra.
A teknős hatalmas dilemma előtt állt. Segítőkész fajta volt, ugyanakkor bizalmatlan is, főképp az ilyetén teremtményekkel szemben, hisz volt már velük némi tapasztalata, s bár ezeddig mindegyiket túlélte, most valami szörnyű előérzet fogta el. Hunyorogva szemlélte a skorpiót, majd hatalmas sóhajt hallatva meghozta döntését.
-Rendben skorpió, mássz a hátamra, átviszlek.
-Köszönöm neked, teknős! -hálálkodott amaz, s felmászott a hátára.
Keserves volt az úszás a teknős számára. Fáradtan vágott neki, ráadásul terhet is cipelt, s szörnyű előérzet gyötörte, noszogatta: vesse le hátáról a skorpiót, meneküljön.
De kitartott, s már a folyó közepén jártak, mikor perzselő fájdalom járta át testét. Iszonyú görcsök közepette, fuldokolva szólt oda a skorpiónak:
-Miért tetted, te bolond?! Mindketten ittveszünk!
A skorpió, maga is fuldokolva, szomorú hangon válaszolt:
-Sajnálom teknős. Nem tehetek róla, ilyen a természetem..."

Azt hiszem a mai világban nem éri meg teknősnek lenni...

Behunyom a szemem és látom magam egy gyönyörű homokos tengerparton, a víz a kék és a zöld minden árnyalatában játszik, ahogy a nap fénye rávetül, és én egy napágyon a kedvenc könyvemet olvasva épp arra törekszem, hogy olyan csoki-barnára süljek, h még a jó édes anyám se ismerne rám. Ekkor a tengerből maga a mennyekből alászállott és megtestesült Adonis lépdel felém és azt mondja : Come with me if you want to live...
Már hogy a jóbüdösretekbe ne akarnék veled élni, édes cukormázas szívem csücske, gondolom sötét-perverz kisagyszögleteimben, de csak annyit felelek, hogy: OK. Persze, ha racionálisan belegondolok (márpedig nem fogok,hisz ez az én álmodozásom!) lehet akár a sátánisták áldozatgyűjtő szakszervezetének fővezére is, vagy valami al-Kaida tag, vagy ami még rosszabb: egy egoista-alkoholista-hímsoviniszta-és mindenami-"ista" személy is...
No de neeeem, ő a megtestesült "BradPittfenekű "Achilleus, aki tök mellékesen egy nyitott fedelű kabriót vezet...(ezt valahogy kihagyták a Trójából...)
Száguldunk, hajunkba kap a szél, nevetünk, madarakat kergetünk, kutyák kergetnek minket...szóval dúl a love no...
Nincsenek kötöttségek, kötelesség, nincs felesleges bájcsevej (sőt ha jobban belegondolok, lehet, hogy néma szegénykém), szabadon száguldunk a végtelenbe, és tojunk rá, hogy mi lesz holnap, vagy egy hét múlva..
És az éjszakák...hmmm...csak annyit mondok: Kardinális-süti...
Aztán kinyitom a szemem és itt rohadok a könyv felett, a napjaim minden egyes perce be van osztva, és nemhogy fél-Adonisokkal, de élő emberekkel se találkozom...unooooooom, hogy tengek-lengek még akkor is ha célja van ennek a nihilnek...na de mindegy..majd 50 évesen, ha odajutok és megtehetem, topless fogok sündörögni a tengerpartokon és gyanútlan gentlemaneket fogok levadászni, próbálva kiélni az elmulasztott ifjúságomat... where is the rum gone??

Ha pofont kapsz az élettől, üss vissza. Ha elesel, állj fel. Ha valaki csúnyán bánik veled mosolyogj rá és fordíts neki hátat, sétálj el, sose nézz vissza. Ezeket meg kell tanulnunk, gyermek korunk óta ezt sulykolják belénk, mint egy véget nem érő imádságot, míg beépül tudatunkba, részünké válik. Mind harcosok vagyunk egy véget nem érő küzdelemben. Igen ám, de mi történik ha akkora pofont kapsz, ami után irtó nehéz felkelni arról a nyamvadt padlóról? Ha minden egyes porcikád fáj, sikít és könyörögj, hogy maradj lenn, ne mozdulj hátha elmúlik ez a hasogató fájdalom... Néha jobb egy kicsit feküdni a hűvös padlón, hallgatni saját légzésünket, és csukott szemmel reménykedni, hogy elmúlik a kín. És mégis mikor már végképp széthulltál, kell hogy legyen valaki, aki feléd áll és azt mondja: kelj fel, meg tudod csinálni, elmúlik majd ígérem, csak mozdulj már meg, csinálj valamit, ne hagyd hogy legyűrjenek, gyerünk, légy erős! Hol van a bíró, aki rád számol ha kiütöttek? Hol van az edző aki ordít, hogy kapard össze magad és küzdj?! Csak csupa ellenség vesz minket körül, akik arra várnak, hogy bevigyék a végső ütést? Hol a tomboló tömeg, aki érted szurkol? Vagy már csak a pap marad, aki elkísér, ha végleg feladtad a játszmát?

Fú, fú de rég írogattam már... A lant le volt téve, vagy micsuda...Ergó harci helyzet volt. Na szóval, az a büdös nagy semmi, hogy megy a "tanulás" ezerrel. Azaz a létezés minimumának csiklandozása 4 hete, mert hölgyeim és uraim a látszat lét itt az orvosin mesterfokon elsajátított fabula.  Megyünk, jövünk, tengődünk, próbáljuk 1-2 nap alatt bepótolni azt az életörömet és szórakozást, amit más magunk korabeli a hét majd' minden napján magáénak tudhat. Persze ez nem panasz, hisz mi "vállaltuk" eme életformát, mégis nehéz magad jól érezni, mikor egy 50 éves mentalitásával tengeted a fiatalságod mindennapjait.  Tik-tak, az idő elrohan felettünk, és csak reménykedni tudunk, hogy egy két másodpercnyi örömet-izgalmat csöppent nekünk is a szürke hétköznapokba. De fel a fejjel és keep smilin'. Lesz ez még így se... Bár ha jobban belegondolok, amennyi fekete tea és koffein folyik az ereinkben, egyszer csak kitágul előttünk a tér-idő kontinuum, és a 24 óra helyett rájövünk, h akár 36 órát is bele tudunk zsúfolni egy napba...Elvégre minden lehetséges...csak a lehetetlen kicsit tovább tart...
xoxo
 

Érdekes, hogy egész életünkben hazugságok irányítanak..ha rossz kislány leszel elvisz a mumus; ha sokat forgatod a szemed, vagy pofákat vágsz, egyszer úgy maradsz; ha megeszed a répát tudsz fütyülni; ha sokáig vársz és jó kislány leszel egy nap a szőke herceg bevágtat fehér lovon...Ezzel nem is lenne baj, csak ha folyamatos hazugságok hálójával körülszőve élünk, vajon a cselekedeteink a sájátunknak számítanak e? Vagy általában azt tesszük, amit ezek a hazugságok súlykolnak belénk tudat alatt? Légy jó, a szüleid értékrendje legyen a tiéd is, a társadalom jóváhagyása nélkül még csak pislogni se merj, mert elvisz a mumus...De ezáltal nem lesznek e cselekedeteink is ugyan olyan hazugságok? Honnan tudjuk, hogy amit teszünk, azt saját elhatározásból, vagy egy régen belénk súlykolt apró hang hatására tesszük?
Mikor kezdődik az önálló szabadságunk és mikor ér véget a szociálisan ránk erőltetett szerep?
 

A szívem hevesebben ver, a pulzusom az egekben, a szemeim kiesnek a helyükről, érzem, hogy kipirulok, a gyomrom fel-le ugrál...és valami olyat érzek, amit eddig sosem...Anatómia én így szeretlek...Jó tudni, h ha nem is élek párkapcsolatban, valaki minden áldott nap baszogat....

Új év kezdődött Dante poklában (=az orvosin) :)) Na jó, igazándiból ANNYIRA nem vészes..minden csak viszonyítás kérdése... Elvégre nem egy szibériai gulágban töröm a követ napi 20 órában... bár néhány prof gyanítom a bukás helyett ezt a példastatuálást részesítené előnyben...
Meghódítottam új lakhelyem; a kolit (vagy a koli hódított meg engem??) és már kezdek vissza állni az éjszakai életmódhoz is...ami pedig még fontosabb; a testem is kezd visszaállni az ipari mennyiségű koffein adagokhoz..
Eddigi sikereim koli szinten:
1)Sikerült rájönnöm, hogy tölthetem le a heti sorozat adagomat (Most komolyan azt hitték, h a torrent letiltása megállíthat ENGEM???!!! kis kezdők....ördögi zsenialitásomnak semmi nem szab gátat, ha a vámpírnaplók (=szexi Damon) forog kockán...MUHAHA)
2)MINDEN 10 percnyire van gyalog...ergó elég 7:20kor kimászni az ágyból...jóóóóó 7:10kor ha szobatársaim kirugdosnak az ágyból (bár én mindig hősiesen helytállok!)
3)Már nem félek egyedül felmenni az első emeletre kaját melegíteni. Oké,oké, nem oviban vagyunk, de hát annyi cuki srác van erre fele és milyen ciki már melegítőben felcsattogni...
    a) jut eszembe: első héten még csodálkoztam, hogy a tünci csajszikák miért is magassarkúban és utai ruhában mennek kaját főzni...habár néha fáj nézni, ahogy a fakanál áll a kezükben, igyekezetük megértésre talált személyemben...
4) Végre felfedeztem a koli mosodáját! Ami egy vicces sztori, merthát ugye nem szőke nők számára van kitáblázva az út odáig...na de mire nagy nehezen (miután végig jártam az alagsort) rátaláltam a titkos ajtóra, hát naná, hogy a szoba kulcsommal próbáltam kinyitni a mosodát...csak kicsit volt ciki, mikor két kínai srác betoppan mögém és az egyik rámutat a másik kulcsra a kezemben..aztán odabenn az elromlott mosógépbe akartam betenni a ruhákat (amire persze nagybetűkkel ki volt írva,h OUT OF ORDER), mire az egyik srác nagyon megszánhatott, mert megkérdezte (mint egy 4 évestől), hogy van e érmém a gépbe. Erre én mosolyogva felmutattam az érmét (mint egy 4 éves) és büszkén mondtam, hogy YES. Na ekkor le activityztük, hogy tulajdonképpen minden ki van írva egy papírra ennek az ördögi masinának a működéséről. Eztán szerencsétlenkedtem vagy 5 percet a ruhák bepakolásával, és mikor már tényleg égtem mint a rejszták, segített elindítani a gépet. Ohh csak egy laza szombat délelőtt...
5) Ja a koli mögött felújítások zajlanak, szóval reggelente ébresztőóra helyett az IFA tolató zajára ébredünk. 
Ennyi egyenlőre, most megyek és folytatom a tanulást. (Azaz lezuhanyzok, "felnézek" 5 percre a fészbúkra, és mire észbe kapok este 11 van ás már köpött is a maci)
Buh-by
             Bee


 
 

Hát lassacskán eltelt egy év az egyetemből...na jó, kit is akarok áltatni? Rohadt gyorsan elhúzott, mint Speedy Gonzales 2 Red Bull és egy extasy után...De akkor is, még ha csekélyke 2 hónapnak is tűnik ez az idő, számos új információt és rejtett képességet sikerült felfedeznem, melyekre minden egyetemista rájön előbb vagy utóbb...Nos az utóbbiakkal szeretném megosztani tapasztalataimat, túlélési trükkjeimet melyektől minden kiscserkész/ úttörő megenné a kalapját (kord gatyáját:))...

1) Soha, de soha, de soha ne költözz olyan albérletbe, amit egy 50 évnél idősebb nő ad ki, akinek saját kulcsa van a lakáshoz! De komolyan... Ha azt akarnám, hogy a 200-as vérnyomásom vigyen a sírba, akkor már inkább a koffein öljön meg, ne egy unatkozó nőszemély...

2) Nincs az a tananyagmennyiség, amit ne lehetne benyomni nonstop tanulással 3-4 nap alatt...Persze ennyi idő alatt még Claudia Schiffer is Geronazzo Máriává amortizálná magát, de hát a tudásért meg kell szenvedni..

3) Az előző pontnál maradva, nincs az a kávé mennyiség amit ne tudnál ledönteni ezalatt a 3-4 nap alatt...utána lehet, hogy a lakótársad remegve, összegömbölyödve és izzadságban fürödve talál rád a szobád padlóján, miközben te rózsaszín unikornisokkal hallucinálsz, de mint említettem vala, mindennek ára van...

4) 2 hét anélkül, hogy hazamennél táplálék utánpótlásért, és már bármit megennél ami mozog...és ha eltűntek a macskák és kutyák a környékről, mindig jó ha van egy lakótárs/szomszéd tartalékba ;)))) (Iza ha olvasod SOHA, de SOHA nem tennék ilyet!! Bár a szomszéd család néha előhozza belőlem az állatot:))

5) Megtanultam, hogy lehet egy udvarias mosollyal szolidan kifejezni azt, hogy "a jó k**va anyádat"

6) Sosincs késő lemenni és egy üveg vodkát venni...alkoholisták és egyetemisták mindig találnak a környéken nyitott italboltot!

7) A sört fel lehet nyitni villával, késsel, konzerv bontóval és sok gyakorlás után már egyszerű szuggerálással is:)  

8) Ma van 3 előadásom= Szabad az egész napom, nem megyünk moziba?

9) Aludni lehet bárhol, bármikor, bármilyen körülmény között bármennyit:)

10) Ha a szüleid olyan lehetetlen időpontban hívnak, mint mondjuk hajnali 7 és megkérdezik, hogy ébren vagy e már; csak fordulj oldalra, rakd a füledre a telefont , takarózz be, néha hümmögj és helyeselj, és aludj tovább.

Hasta la vista babies :D

Na csak sikerült az a fizika vizsga:)) Kezdjük ott, hogy sikeresen kihúztam azt a tételt amivel, mondjuk úgy, hogy nem nagyon barátkoztam...de sikerült és ez a lényeg! Azóta imába foglalom vizsgáztatóm és az egész fizika tanszék nevét! :))

Itt az Új Év...bár hozzátenném, hogy a régivel se volt különösebben semmi bajom. De hát én,, hatmilliárd emberrel szemben, nem tudom megállítani az időt..úgyhogy mint mondottam volt, itt az új év. Fogadni nem fogadtam meg semmit, azt ráhagytam az olyanokra, akik be is tartják azt. Csak csináltam egy gyors kis listát, h mi az amin változtatni KÉNE, persze minden kényszer nélkül. De ez maradjon az én kicsi titkom ;)

Háááát most mivel teljes sötétség az agyam, és le vagyok amortizálva, fogom magam és nekiülök a kémiának. Jupeeee. Ismét három hét nonstop tanulás, koffein és cukor túladagolás, bogyó kapkodás. Hmmm hiányzott, de tényleg:)

Na erről ennyit. Most csak ennyi szarkazmusra tellett tőlem, bocsika. De majd úgy is jövök nyígni, ha a nem létező férfiúi nemi szervem tele lesz a tanulással. Addig is B.U.É.K..és pihengessetek a bombasztikus partyk után.

xoxo Bee

Kérlek Uram, kérlek,kérlek,kérlek......Csak kettes legyen meg...másra nincs is szükségem...

Már 2 kávé, 2 lecitin és 2 energiaital beszél belőlem...de egyiknek sincs semmi hatása...mindjárt bealszok...max a szívemet robbantják fel...itt fekszem remegve, verejtékemben fürödve a földön, és lefogadom hogy a sötétben még a szemem is világítana:)) Éljen az egészséges egyetemi élet!!

De csak a kettes legyen meg.. kéééérlek...jaaaaaaj.......-.-'

Ha nem sikerülne, akkor egy darabig nem jelentkezem, mivel valószínűleg Szibériában, vagy Dél-Amerikában fogok bújkálni szüleim haragja elől...addig is míg meg nem kapom a menekült jogot valamelyik fejlett országban : Puszi nektek.....

Hideg testedtől függök, vágyok rá hamar,
Érzem, ahogy a cukrod a szívembe mar.
Koffeinedtől dobog minden főerem,
Nélküled mi lenne vajon énvelem?!

Barna hajad, gyöngyöző homlokod üvegbe zárva,
Felszisszensz ha nyílik a szabadság szája.
Poharamba börtönödből zubogva ömlesz,
És én kiélvezem az időt, amit velem tölthetsz.

Ritka kincs vagy te, mégis oly vonzó,
Cukrodtól kifeküdne hat birkózó.
Energiád árad bennem, mint a kettő-húsz,
Nem is érzem már, hogy az a rothadt ágy húz!

De oh jaj, ha szénsavad elhagy minket,
Lónyál ízű levedtől forgatjuk szemeinket!
Ezért hűtünk, védünk, ritkán tekerjük ki nyakad,
Csakhogy sokáig kedvünkre friss és üde maradj!

Te drága Pepsi, légy mellettem nehézségben,
A napi 25 órás fizikás, kémiás szenvedésben!
Tőled pörgök, jövök és megyek,
Minden este imába foglalom neved!
Közben belső szerveim csöndben zokognak,
És erős savadban lassan oldódnak...
 

Ha már minden hajszálad elkopott,
És torkodból törne fel a sikolyod,
Szemeid alatt táskák csüngnek,
A nyakad körül kötelek függnek,
Ha az alvás már csak messzi álom,
és a februárt Messiásként várod,
Öt percenként sírva fakadsz,
Minden szóra fejet harapsz,
Nyitott szemmel aludsz, képleteket mondva,
És már nem hallgatsz a józan szóra;

Akkor a fizika elérte gonosz tervét:
Totálisan elvette az ép elméd!

to be continued....(:


 

NEM ENGED BE fészbúkra, nem enged be fészbúkra, nem enged be fészbúkra....!!!JÉZUSOM...Itt az atomháború???!! Nem, kell hogy legyen racionális magyarázata a dolgoknak...biztos az összes rendszergazda most kapott agyvérzést/szívinfarktust...vagy egyszerre mentek ki pisilni...vagy felrobbant a központi gép, vagy tudom is én!! Valaki hívja a mentőket/tűzoltókat/911-et!!!!! SEGÍTSÉG!!!

Nyugi, Bee, végy egy mély lélegzetet...nem lesz semmi baj... a fészbúk jól van...minden rendbe fog jönni..nyugi...

Ohh, Uram kérlek! Ne vedd el tőlem Őt!! Még oly' kevés időt töltöttünk el együtt! Még nem is éltük át az első vizsgaidőszakot!!!

Áhh no para..be is jött..még jó, hogy nem reagáltam túl a helyzetet :P:P

IMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDOM!!!!!!!

AHHHHHHHHHHHHH......NEM AKAROK VIZSGÁZNI....lehet, hogy HP vagyok, vessetek meg ha akartok, de nem lehetne, hogy a két szép szememért és az ezer wattos mosolyomért cserébe átengednek? Hát olyan sokat kérek én ??!!

Itt van a tél, itt van újra, az utak lefagyva, az ősszel megkezdett munkálatoknak köszönhetően minden nap sártengeren kelek át, és közben szívem minden melegével kívánok kellemes ünnepeket azoknak, akik miatt nyakig mocskosan érek be az egyetemre:) És még mondja valaki hogy az egyetemista élet nem izgalmas...

Van kemény 2 hetem, hogy megtanuljak 54 vérpezsdítően izgalmas fizika tételt. Azért remélem legalább csuklanak a kedves illetékesek, mert imába foglalom a nevük minden egyes tétel után.

Na megyek is...sírok egy sort és elkezdem mai tételadagom utolsó darabját...talán ha Isten megszán, éjszaka eljönnek értem a földönkívüliek és hiperszuperfizikust/kémikust kreálnak belőlem...Na jó, nem álmodozok..majd csak olyan 4 óra múlva:)

csak mert ilyen harapós kedvem van:)) és mert a biostat kihozza belőlem az állatot...take a bit of my bad girl meat...:))

Miért van az, hogy ha egy kicsit is jól mennek a dolgok akkor valaki gondol egyet, és ledobja az atombombát??? Szinte érzem ahogy a hasadó neutronok hatására robban a világ körülöttem...Bárcsak valaki megsimogatná a fejem, és azt mondaná, hogy nem lesz semmi baj, az élet szép. És mindenféle hazugságot suttogna, amíg el nem hiszem én is, ő is. Miért kell felnőni, és egyedül szembe nézni a rideg valósággal? Miért nem lehetünk gyerekek, akik ha félnek a takaró alá bújnak, vagy a szüleik karjaiba borulnak? Akiknek, elég egy kis hazugság, és máris rózsaszínben látják a világot. Tudjátok mit....azt hiszem ma újra kisgyerek leszek.

Gondoltam jövök már, írok egy kicsit, a nagy biostatisztika tanulás közepette. A napi agyelszívás megvolt, és most itt ülök, bömbölő zenével a fülemben, arra várva, hogy egy atombomba agyoncsapjon. Na jóóó, nincsenek nagy igényeim: egy szimpla bomba/villámcsapás/meteorit is megteszi.

Nem tudom, hogy csak én vagyok e így vele, de akárhányszor nekiveselkedem, hogy elkezdjek tanulni, egy pillanatra leülök a géphez ("csak megnézni az e-maileket"), és azon kapom magam, h már 3 órája szexuálom az eget a neten, anélkül, hogy egy hasznos információ is bement volna a fejecskémbe. Hiába no, a fejlődő világ veszélyei...
A fejlődésről jut eszembe. Szüleimet bevezettem a cyber világ rejtelmeibe, azaz sikerült megtanítanom őket skype-olni..Ennek köszönhetően, immár 140 km távolságból is tudok veszekedni édesanyámmal.:) És még mondja nekem valaki, hogy nincs értelme az internetnek!!

A vizsgaidőszak őrjítő iramban közeledik, és minden este imába foglalom jövendő vizsgáztatóimnak lelki boldogságát, egészségét, kérvén az Urat, hogy ne rajtam éljék majd ki elfojtott szadizmusukat. Remélem meghallgat, és továbbítja beadványom a megfelelő tanszékekhez.

Hát ennyi elég is mostanra. Megyek vissza a biostathoz, miközben hallgatom a kinti esőt, és várom a megváltó villámcsapást.

Végre, úgy állok itt (jó,jó ülök, de ne legyünk már ennyire szőrszálhasogatók..), mint érett egyetemista, akinek életcélja a tudás utáni szomjúságának csillapítása.. Egy felelőségteljes, felnőtt kora zsenge hajnalán útját próbálgató ember...
Pfff...na persze.. Ennyi elég is a lírai bevezetésből. Valljuk be hölgyek és urak a valóság sajnos durvább a szépirodalmi művek hazugságaitól.:)
Kezdjük ott, hogy ha akarsz egy kis magánéletet, és én ezalatt azt értem, hogy min. heti egyszer elmenni a boltba, akkor felejtsd el az orvosit!!
Immár lassan 3 hónapja koptatom hűséges szolgájaként padjait az egyetemnek, és minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz a bizonyos gumi szobához. De mire is jó az egyetem, ha nem megacélozni labilis idegszálaimat?? És biztosíthatlak titeket, hogy a professzorok és phd hallgatók keresztesháborújának szent feladata eme nagyszabású terv megvalósítása. Tehát tűrök, tanulok és ördögi terveket eszelek ki a nap maradék 10 percében a bosszúra:)) MUHAHA

Jó,jó ne sajnáld a gazdát!!:) Van napos oldala bőven az egyetemi létnek. Először is BELESZERETTEM a Debreceni Egyetembe. Hangulatos, barátságos és tele van fiatalokkal:)) Ha már a fiataloknál tartuk...A kezdeti depi után teljesen magamra találtam itt. A csoporttársak jófejek, és mint az ovisok mondják: már vannak barátaim is :)) Persze nagy a hajtás, de legalább tudunk egymás vállán sírni-ríni, és ha már az se segít jöhet a Juci vodka;)))

Tehát keep on smiling és have fun, mert az élet nem áll meg, akármennyire tragikusak is a zh-id, és hiába vagy 100 oldallal lemaradva mindenből.

xoxo, Bee